Okinawa: a hosszú és boldog élet titkai

2024 Szerző: Ada Peters | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 15:36

Japán napsütötte déli szigetei figyelemre méltó számú 100. születésnapot látnak - a tudósok elméleteik szerint miért, de megkerestük a saját, a legjobb Okinawan életstílus tippjeinket.

Kajigu asszony 5: 00-kor felkelni kezdett. Most, hogy ő a 104 éves, megengedi magának egy hazugságot, kivéve a heti két napot, amikor korán kel fel a shuttle-buszra, amely a Taketomi kis szigetét összeköti, összefogva a közösség régebbi tagjait. Japánban van a világ legnagyobb százaléka, de az okinawai déli szigeteken az emberek még japán színvonalon is élnek.

A tágas csempézett házban, faragott fa "angama" maszkok a falon, Mrs. Kajigu egy tálca édes-burgonya süteményeket, és csökkenti annak jelentőségét kora. "Az Okinawában a 97 éves, amikor hagyományosan nagy bulin van" - mondja. "A 100. születésnapom alkalmával csak a családommal ünnepeltem."

Okinawa fő szigete 1000 mérföldre délnyugatra fekszik Tokiótól; a Yaeyama csoport, amelyhez Taketomi tartozik, egy másik 240 mérföld Tajvan felé. A Taketomi csak egy szubtrópusi szigetcsoport egyik sarkából áll, melynek egészségügyi szakemberei az adataikat pusztítják. Világos, hogy Kajigu asszonnyal beszélgetünk, hogy a hosszú élet kulcsa nem egy egyforma méretű megközelítés: "Megeszek valamit" - mondja. "Amikor barátokkal találkozom, karaoke-ot csinálok, még akkor is, ha a hangom nem olyan, mint régen." Az Okinawai környékén áthaladó sziget-ugró túra lehetőséget nyújt arra, hogy apró nyomokat vegyen fel arról, mi következik be e hűségesen egészséges életmódban.

Hozd a napsütést az életedbe

Az elégséges D-vitamin csak ritkán jelent problémát Okinawában. Csak egy foktól a trópusoktól északra, a Yaeyama csoport különösen áldott a Napdal. Ishigaki szigetén, Taketomi nagyobb szomszédja, a cukornád-mezők ellenőrzik a dzsungelbe öltözött hegyek és a korall-szegélyezett partok közötti sík területet. A fény olyan fényességgel rendelkezik, ami a festõket az ecsetelés felé rohanja. A banán növényeknek és a mangófáknak köszönhetően - mérsékelt dózisban is - a Ishigaki 49 ezer emberének bája.

Japán fő szigetein, az időjárási viszonyoktól függetlenül, a júliusi és augusztusi tengerparti időszakra korlátozzák, de Okinawa-ban április vagy október között vagy tovább. Míg az északi honfitársaik a cseresznyevirágokkal vagy a kora őszi levélcsüngéssel foglalkoznak, a strandgazdáknak elegendő ideje van a tipikus nyári tevékenységeknek, mint pl. suika-Wari - a piñata japán változata, ahol a szemüveges, baseball botokat tartó játékosok váltakoznak, és megpróbálják megtalálni a szalmakalapon elhelyezkedő görögdinnyét.

Ishigaki városként vezet, a sziget egy körforgása körülbelül négy órát vesz igénybe. Japánban vannak hidegitalok, még álmos hátsó utakon is, de a szomjúság még nem jelent problémát korai reggeli megállónál az Uganzaki kis fehér világítótoronyán. A lényeg az, hogy egy olyan szikla, mint a papucs, amellyel egy japán otthonba lépsz. A domboldalon lévő bokrokban a repedések a vadászok és a kutyáik pártját hirdetik, a vaddisznó keresésén át a bozóton.

A part mentén kelet felé haladva két halász, kúp sapka és hálók keresztezik az utat, amely Sukuji strandhoz vezet. Ez a széles homokfúvás a csendes nyugalom egyik öblében görbül. Egy egyedülálló szállodával, ez általában békés hely. Ma az egyetlen mozgás egy olyan nő, aki jóga a homokon, az egyetlen zaj a cicák frenetikus csattogása. A Yaeyama-szigetek környékén számos más partszakaszon az ujjméretű, fehérített korallzájú csonkok szétszóródtak a homok felett, és ott maradtak a dagály mellett, üveges hangot adva, amikor kopogtató cipők alatt kopogtak. A helyiek gyakran használják a darabokat kerti szélcsengőként, vagy pálcák és papírsúlyok formájában.

A Kabira-öböl közelében könnyű eséllyel látni élő korallokat. A pohár alsó csónakok a kanyonok és szennyezések tenger alatti földrajzát mutatják be, ha kisebb méretűek, mint bármelyik a földön. Az öböl türkiz felszíne alatt a bohóchalok és a mór bálványok agykorallák és kenyérsüteményes kagyló között húzódnak, két olyan faj, amelyre a száz év nem nagy rekord.

Egyél nyolc tizedig tele (és ne hagyja el a hínár)

A több százezernek híres régióban a diéta a leginkább izgatott figyelmet kapja. És Okinawában, mint más helyeken, nem minden a helyi konyhában tűnik nyilvánvaló recept a jó egészség. A legismertebb ételek között van rafute: zsíros sertés hasa kockái, amelyek több kanál fekete cukrot tartalmaznak.

Ez a fajta táplálkozás azonban múltkor ritka előnyt jelentett volna, amikor a legtöbb szigetlakó élt a "sertés minden sáfrányával, kivéve a sírását". Még most, virágzóbb időkben, mimigaA (vágott sertés fül) egy vágott edény. Egy másik mottó, amelyet ma is megismételtek, "hara hachi-bu'-' addig esznek, amíg 80% -a nem telik '.

A hagyományok a Funakura-no-sato-ban, a Den Motomura által üzemeltetett Ishigaki városon kívüli tengerparton található éttermek egyike. "Az okinawai étel más ázsiai területeken is hatott" - mondja -, a Yaeyama-szigetek közelebb vannak a Fülöp-szigetekhez és még Vietnámhoz is, mint Tokióban.Chanpuru, egyfajta kevert sütés, a nevét egy hasonló, indonéziai nevű kempingből kapta. A kínai konyha ihlette tofuyo: tofu kockák áztatva awamori (rizs-gabona szeszesital) és fermentált, egy krémes kék sajthoz hasonló étel, és az egykori Okinawan királyi kedvence.

"Nagyon gyakran eszünk tofuot" - mondja Motomura úr. "És még sok hínár a Japán többi részéhez képest. Nagyobb változatosság van itt. "Különösen egy fajta különlegességét említi:" Azt hiszem, a mozuku segít nekünk hosszabb életet élni. "Ez a fajta hínár a hatalmas ágyakban tenyésztik, csak a szigetek partjainál, és búvárok begyűjtik azokat, amelyek alapvetően óriási porszívók.

Míg Mozuku egy gloopy textúrával rendelkezik (az ecet megnöveli a rúgást), a tengeri szőlő - egy másik helyi finomság - kielégítő popra van rájuk. A Hitoshi étteremben, Ishigaki városban, Shimoji Hitoshi séf szolgálja őket szeletelt nyers tonhal mellett. "Az apám tonhalra halászott, és az anyám eladta" - mondja, a szülei fotója előtt állva. "Amikor hazamegyek, szeretem a ramenet."

Egy kicsit elfoglalt

Yusei Taba keresztben ül az alacsony munkalapja mögött, és egy vékony vésőt választott ki több mint 50 szerszámból, amelyek egy lusta Susanra szegélyeztek. Ő 83 mesterséges 56 éves maszk-készítője volt, akik fából készült angyalokat készítettek a fesztiválokon táncosok. A legtöbbet párokban jelenítik meg, az egyik a homlokát ráncolja és az egyik mosolyog. "Az egyetlen fogat ábrázoló öregember" - mondja Taba úr. "A fogazott foga egy öregasszony - az emberek azt gondolták, hogy minél több gyermeket fognak kiszedni, annál több fogat veszít." A férfi maszkra rámosolygott: "Most úgy nézek ki, mint ő. De a felsőtestem nagyon jó.

Ishigaki városában tartott műhelyében Taba úr segít megőrizni a második világháború után majdnem felhagyott kézműveseket. "Tajvanról hamis maszkot látok, és csalódott vagyok" mondja. "Úgy érzem, felelősséget kell viselnem a hagyományos hagyományok megtartása érdekében." Három napot vett igénybe két maszkot készíteni, de most már le van engedve. "Gyorsabban haladok."

A maszk-készítő jó hirdetés az ötletnek, hogy a tehetségeit a szokásos nyugdíjkorhatáron túl is megőrizze - és sok kutató úgy véli, hogy a padlón ülni szokott szokás, a felemelkedéstől és a lefelé való beleszólástól egész életen át tartó haszon csontok és izmok. Okinawában a kézművesek és a nők egyre nagyobb tiszteletet kapnak minden évben az ő övük alatt, de még mindig van lehetőség arra, hogy személyes tapintást adjunk egy ősi módszerhez.

Az 1870-es évekig ezek a szigetek a Ryukyu Királyság részét képezték, amely Japán és Kína között mozgatható diplomáciai játék volt. Az emberei adót fizetett ruhában, és Ishigaki fajta, Yaeyama jofu, díjazott. A rami szálakból - a csalánkhoz kapcsolódó növény - ez a textília kimonó fényt készített ahhoz, hogy az okinawai nyáron viseljen.

Sachiko Arakaki a mai kézművesek egyike. Több mint 30 éve kutatásokat végzett a történelmi színmintákon, amelyek a város szélén található műhelyében a szövőszékeket táplálják, ám inspirációja nem korlátozódik a múltra. "A sziget annyira gazdag növényi életben" mondja. "Azt akartam, hogy színezéket készítsen a kertben és a természetben."

Közben a Kabira-öböltől és koralljaitól három mérföldre felfelé a nyugati partok, egy még nagyobb szigeti ikon radikális átalakulást eredményez. A shisa, vagy "oroszlán-kutya", egy óvószellem szobor, amely a háztetőkön és az átjárók mellett látható Okinawa szigetén. A roadside kerámia stúdióban, Hisashi Katsuren a shisa szokásos bombasztikus dühét egy canyi mosolygóvá változtatta, egy technicolor festési munkával. "A hagyományos szobrok védelmet nyújtanak a betegségektől és más szerencsétlenségektől" - mondja. - De úgy gondolom, hogy olyan vagyok, mint az emberek. Ezért van egy nagy mosolyuk. Olyan, mintha velük kommunikálnék, ahogy én teszem őket.

Gyakorolja mozdulatait

A Ishigaki-tól a Taketomiig tartó komp komphajó négy mérföldnyi tengerre, és látszólag több évtizedre. A sziget közepén, egy korai faszerkezetű házak alacsonyan fekszenek virágokkal teli korallkő falak mögött. A falusiak minden reggel söpörik a homokos utcákat, de Tanadui előestéjén - az évente vetőmag-ünneplés és az év nagy eseménye - a készülékek még szorgalmasabbak. Mrs. Kajigu tanúja volt a tanadui ünnepek századának, mivel olyan napok voltak, amikor mezítláb járta az iskolába. - Még mindig emlékszem néhány táncra - mondja. "Most az unokám lesz a színpadon."

A sávon kívül egyik szomszédja az esti fényben végzi a lépteit. Ráadásul két tucat férfi áll félkörben, papírkivágású lovak fejét a szegélyükhöz rögzíti. A mögötte lévő dobosok játszanak, és a mock-lovasok magas térdben táncolnak, miként egy 10 éves fiú lépést tart egy éles hangon. Más próbák is hallhatók távolról, a hangzás a sík szigeten túl.

Az ünnepségek négy lakóhellyel kezdődnek, akik 77-et (egy másik szimbolikus korban) meghívtak egy külső színpadra, hogy kifejezetten kitüntetettek legyenek. Az alábbiak csak teljesen értelmesek lehetnek a szigetlakók számára: egy sor olyan kosztümös előadás, amelynek nevét egy flip-chartra írja egyik oldalra. A "Vörös ló" kifejezést a "gyors beszélgetés" követi. Az egyik táncban egy asszony egy sáfrány-sárga kimonóban és maszatos kegyelemben mozdulatlan fejdísszel jelenik meg; egy másik ünnepli a vaseszközök érkezését a szigeten.

Amikor a tábla bejelenti a szerencsét hozó Yuhiki táncot, a hátsó függöny csavarja, és egy férfi sétálgat, pántos szakállát és bozontos szemöldökét két fiú piros ruhában és menta zöld turbán vezet. Két másik férfi jelenik meg, egy miniatűr kocsit húzva kölesből. A rituális mozdulatok bevezetésre kerülnek, véget vetve a fiatalok nagyszerű elismeréssel, a tömeg dobott a színpadra. Szellemében a tánc három generációhoz kapcsolódik.

Fedezze fel a vad oldalt!

Kai-kun az elemében van, és ez az elem a víz. Az ő feladata, hogy egy rövid, sekély csatorna mentén sétáljon át a Yubu-szigetre, egy botanikus kertre. A vízi bivaly 600 kg-os ömlesztett anyagát használja az utaskocsi vontatására. Nem kell irányát - ismeri az utat - mondja a vezető Tsutomu Takamine. Míg a szarvasmarha autopilotja rohanó ütemben indul, Takamine úr felveszi sanshin - az Okinawan háromsávos banjo - és elkezd játszani és énekelni az Asadoya Yunta népdalhoz, a kórus perverz ritmusához, ellentétben a Kai-kun lassú, harsogó mozgásával. A kocsi eljut a távoli partra, és Mr. Takamine felhívja a bivalyt. - Japánul és angolul ismeri, és tanítom Mandarinot.

A szubtrópusi növényekkel teli kert az Iriomote mellett, a japán dzsungel határán fekszik. Ez a sziget nagyobb mint Ishigaki, de lakosságának huszadánál kevesebb. Még azok a kevés lakosok is, akik egy-egy tengerparti út mentén néhány faluban koncentrálódnak. Nem messze a civilizáció e tiszta szalagjától, és a párás erdő, a mangrove-vastag folyópartok és a szigeten egyedülálló veszélyeztetett Iriomote vadmacska közé tartozik.

A belső tér nagy része megközelíthetetlen, és olyan emberek számára, mint Naoya Ojima, ez jó dolog. 12 éven át vezetõként dolgozott, megosztva természetes tudását az Iriomote azon részeiben, amelyeket az emberek csak elérhetõek. Ma a kajakosok pártját vezette az egyik patak között a mangrove-szigeteken, és időről-időre megállította a lapátot, hogy együtt tartsa a csoportot. "A mangrovák öt-hat alkalommal több oxigént hoznak létre, mint egy normál fa" - mondja. "A halak elrejthetők a gyökerek között, és az iszapot a helyén tartja. Az emberek vágták őket, hogy szénbevonatot készítsenek. Most a japán cégek fizetnek azért, hogy többet telepítsenek Délkelet-Ázsiába. "

A Pinaisara-vízesés előre látható, a fehér vízpermet 55 méterrel leereszkedik a sziklafelületről, és eltűnik az erdőben. Az utolsó fél órát gyalogosan felfelé haladva, az óriási gyökerekkel támasztott fák mögött. A kaszkád lábánál lévő medence mellett a sétálók ebédelni fogják az óriási sziklákon. A vízesésből származó finom köd hirtelen egy közel trópusi felhőszakadás helyébe lép, és mindenki visszatér a túrából, köszönhetően a vízhatlanaknak, amelyeket a kajakhoz hoztak, és amely gőzt lassan, amikor a nap visszatér.

Öt mérföldre nyugatra az esések, a partmenti úton véget ér a kis port Shirahama. Ezen túl még egy település van, de vízen kell elérni. Újra kinyílt az ég, és valószínűtlennek tűnik, hogy a Funauki-öbölben lévő üvegalapú hajó sokat lát a látnivalókon. De hamarosan a rövid útra, a víz az esőben fekvő felület alatt világossá válik. A korallkertek a sárga és világoskék kékre nyílnak. A tengeri teknős elrepül, és az eső elapad.

A csónak pilóta, Ikeda úr a Funaukiban, egy 50 fős faluban és látszólag 500 pillangójához vezet a kis kikötőbe. A rakparton, Mr Ikeda otthonában a nagybátyja egy vödör szardíniával megállt, és szeletelt egy sashimi-ba. Ikeda asszony vezetője meleg mosollyal, tányérú soba tészta, papaja saláta és az illatos pipachi borssal ízesített rizs. Szeretne bemutatni egy hagyományos táncot a faluból. Kísértésnek tartja, de a hajónak vissza kell mennie. Amint a Shirahama kikötője közeledik, egy homokos terület jön létre. Az arany kőzet tetején állva, széles körben elterjedő fenyőfa - a hosszú élettartam japán szimbóluma.

Ez a cikk a Lonely Planet Traveler magazin 2016. augusztusi kiadásában jelent meg. Rory Goulding az Okinawa Convention & Visitors Bureau (en.okinawastory.jp) támogatásával utazott Japánba. A Lonely Planet hozzászólói nem fogadják el a freebies-eket a pozitív lefedettségért cserébe.